Nem értem. Miért kell mindennek a negatív oldalát nézni? Állítani, olyan dolgokat indok nélkül ami nem is igaz? Mindenkiben a rosszat látni és azzal foglalkozni? Lehet tényleg megváltoztam. Lehet tényleg egy személy miatt lettem más. Nem leszek mindig ugyan olyan, és senki más sem. De akkor is... nem tudsz így elfogadni? Ha más eltud, te miért nem? Téged is elfogadnak, pedig eléggé nehéz eset vagy. Ha magad mellől eltaszítod az emberek többségét, az is csak magad miatt lesz, és ha nem próbálod, nem akarod jóvá tenni, én miért akarjam?!. Ha annyira sokat számítana neked az a "8év jó barátság", ahogy te beállítod, akkor ennyi miatt nem vesztünk volna össze. Alkalmunk is volt rá, hogy megbeszéljük, és jóvá tegyük, de te nem éltél vele. Innentől kezdve már én sem tudok többet tenni. De már nem is akarok. Jobban hiszel egy olyannak, akit alig fél éve ismersz, mint nekem, pedig legalább annyira ismersz, hogy tudnád, ilyet nem állítanék. Az igaz barátaim, ami most, mint kiderült vannak, ők kiállnak mellettem, és hisznek nekem. Te ezt egy olyan dolog miatt nem tetted meg, amit igazán nem is tudok. Ha azt adod, hogy flegma vagy velem, elmész a dolgok mellett, amit mondok, te se várj tőlem többet, és másoktól sem. Részlet kérdés, hogy ki kinek ad igazat. Részlet kérdés, hogy elmondásod szerint tökéletes vagyok, sosem hazudok, megvan mindenem, pasik és sok más, miközben te is tudod ez nem így van, és nem is ez számít, mert ez nem minden. Az a lényeg, hogy most talán olyanon veszekszünk, aminek semmi de semmi értelme sincs. Azt mondod én sajnáltatom magam - te mit csinálsz? Ha azt mondod szarjalak le, (amit eddig nem tettem meg mostanáig)és leszarlak az a bajod. Ha meg nem teszem, akkor meg az a bajod. Elég sokan vagyunk, akik próbáltak már ebben a te érdekedet nézni és segíteni. Viszont ebben a helyzetben, én mondhatnám, hogy: Változz meg!