Ne szomorkodj, hogy elmúlt... örülj, hogy megtörtént, és akkor, abban a pillanatban boldog voltál. "Az életet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted." "Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésedet és hibádat, mégis a legjobbat látja benned."
Blogról.
A blogban *al van jelölve a saját szöveg, és sok kép van, amit én csináltam, én vagyok rajta.
Remélem tetszik =)
2011. április 24., vasárnap
Nem tudom mi tévő legyek. Tudom mit akarok, csak azt nem, hogy hogyan. Fogalmam sincs mi volt velem, de bevallom hülye voltam és megbántam. Már ott. Nem így terveztem. Még csak meg se közelítette azt amit magamban elterveztem. Sokkal rosszabb így... de mégis nem tudtam -lehet nem is akartam- mást tenni. Nem tudtam elmondani pedig elakarom, el is fogom, csak hogyan. Hagyom magam csak azért, mert félek a következményeitől. Mert nem akarom, hogy rosszban legyünk. Jól éreztem magam, mikor egy kis idő után barátként tudtunk egymásra nézni. Mostanáig. Mert két választásom van. És mindkettőben van valami rossz, amit már előre tudok. Miért kell úja és újra eljátszani ugyan azt?!. Nem akarom, és mégis. Saját magamat hülyítem, persze vele együtt :/ mivanvelem?!...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése