Egyik szemem sír, a másik nevet.

 Nevet, mert ez a 8 év, amit veletek töltöttem rengeteg örömöt szerzett nekem. Az együtt eltöltött napok, osztálykirándulások, különböző programok. És bár voltak kisebb-nagyobb összeveszések, ez hozzá tartozik. Sír, mert el sem tudom képzelni mennyire rossz és szokatlan lesz nélkületek, és hogy mennyire fogtok hiányozni. Nem csak az osztályról, hanem az egész évfolyamról beszélve. Még csak bele sem szeretnék gondolni, hogy az utolsó tanítási óra után nem ülünk a suli előtt. Hogy nem hallgatom egyesek hülyeségeit. Hogy ez az osztály már soha többet nem lesz egy osztály. Hogy kitudja kivel mikor fogok találkozni. Mindenki más iskola, más barátok.

8 év emléke...mind velük van. Velük éltem át. És mondhatni mindent velük osztottam meg. Ismernek. És így fogadnak el. NEM akarom őket elveszíteni. Attól, hogy más a suli, ugyanúgy szeretném tartani mindenkivel a kapcsolatot. De mégis. Azt mondják úgyis találkoztok majd. De akkor sem ugyanaz, hogy látom őket hetente 1x 2percre, mint hogy reggeltől délutánig velük voltam minden nap. Velük nevettem és sírtam. Mondhat bárki bármit, akkor is más lesz. Mert ettől a naptól kezdve minden megváltozik. És akárhányszor bele gondolok sírok. Gondoljak akármire ami VELÜK kapcsolatos. És ahogy elnézem a képeket ...nem én vagyok az egyetlen, aki ugyanígy van ezzel. De történjen bármi - Sosem foglak titeket elfelejteni és azokat a pillanatokat amiket veletek éltem át. Elballagtunk. De ez a 8év ... ÖrökEmlékMarad♥