Blogról.

A blogban *al van jelölve a saját szöveg, és sok kép van, amit én csináltam, én vagyok rajta.
Remélem tetszik =)

2012. május 18., péntek

Néha isten nem adja meg amit akarsz...nem azért mert nem érdemled meg, hanem azért mert sokkal jobbat érdemelsz
*Hidd el, boldog vagyok melletted!
Régen más volt... Nem is kellet hívjalak, te tudtad, hogy szükségem van rád, a mosolyodra, az ölelésedre. Ma már ha hívlak, nem veszed fel... vagy kitalálsz valami számodra elfogadható választ. Csak én tudom, hogy ez egy kifogás... Egy kifogás a sok közül ami össze tör engem ezer kis darabra!
Nekem egy a4-es papír is kevés lenne, hogy leírjam mit tettem érte, neki még egy cetli is sok
Nem bánom, hogy megtettem, valahol még büszke is vagyok magamra, de ettől nem jobb, mert meg kellett ismernem azt az oldalát, amit sose tudtam volna róla elképzelni. nem az fáj, hogy elutasított, hanem az, hogy rájöttem játszott velem. Színjáték volt minden pillantása, minden üzenete, minden mosolya!
Annyira hiányzik,hogy rámírj. Hogy minden nap éjfélig beszéljünk,hogy én legyek az első gondolatod reggel.. és hogy én legyek az a lány,akiért mindent megtennél..Bár minden olyan lenne mint régen.. Kár,hogy olyan már sosem lesz.
Egy nap majd hiányozni fognak az üzeneteim, amiket küldtem neked. Hiányozni fog, hogy mennyire aggódtam érted. Hiányozni fog a hisztim és azok a dolgok amiktől most frászt kapsz. Hiányozni fognak a közös pillanataink, az együtt töltött éjszakák és nappalok. Egy nap, amikor már eltűnök, hiányozni fog, hogy volt valakid, aki akart téged. És amikor már nem leszek itt többé, HIÁNYOZNI FOGOK
Neked egy jó játék volt, ami nekem szerelem. Neked csak egy jó vicc volt, ami nekem érzelem…


2012. május 7., hétfő

Felejteni akartunk, de itt vagyunk most mégis.
Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek.
Tudod... Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba, mi lenne, ha nem adnám meg a számom neked, mi lenne ha nem válaszoltam volna az sms-edre. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ismernélek. Nem tudnám, milyen az, ha megölelsz, milyen érzés, ha puszit nyomsz az arcomra... Még azt sem tudnám, milyen gyönyörű vagy, ha mosolyogsz. Így hát tudod mit, örülök, hogy megismertelek, örülök, hogy fájdalmat okozol nekem, mert legalább tudom, hogy létezel, legalább tudom, hogy vagy, vagyis voltál nekem!
Egy kapcsolatot akkor is meg kell próbálni ha nincs értelme, hisz abból születnek az igazi szerelmek...


Senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. Nehéz velem beszélni.. Makacs vagyok és túl sokat beszélek. Van, hogy senki nem érti, mi bajom.. Nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és, hogy mindig jó leszek. De egyet tudok: amíg küzdesz értem, én maradok.

*Ilyenkor megértem, mi a közös bennünk.