Blogról.

A blogban *al van jelölve a saját szöveg, és sok kép van, amit én csináltam, én vagyok rajta.
Remélem tetszik =)

2012. február 28., kedd

csak ülök itt, és nézek valaki szemébe, s te vagy az, ki elsőnek jutsz eszembe. rád gondolok mindig, nem tudlak feledni, hogy lehet valakit ennyire mélyen szeretni? nem tudok figyelni, mert te jársz a fejemben, de nem tudhatod, mi dúl most a lelkemben. mardosó fájdalom, melynek oka távolléted, te boldog vagy mással, s ezt nem értheted. nem szeretsz, nem érzed ezt a fájdalmat, mely engem napról napra egyre jobban hasogat. várom, hogy feledjelek, de nem tudlak, minden, mit mondtál, bennem él, s hallak.
*Amíg más mellett voltam, 
végig rád gondoltam.

2012. február 27., hétfő

Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá,amennyire csak lehetséges. Azt akartam,hogy soha ne hagyjon el. Az életem részének akartam abban a percben, és másnap és a rákövetkezendő napon. Szükségem volt rá,mint még senki másra.
Ha egy lány annyira hülye, hogy miután összetöröd a szivét és meg azután is szeret, biztos lehetsz benne, hogy ő az igazi.
Bírom, hogy amikor magamba eldöntöm, hogy többet rád se nézek,és te a mosolyoddal elbaszod az egészet.
Miért nem lehetek az a lány, akiről a barátaiddal beszélsz? 
Az egyetlen, aki mosolyt fest az arcodra, az egyetlen, akivel lenni akarsz, miért nem lehetek ÉN az a lány?

2012. február 16., csütörtök

2012. február 15., szerda

*Nem érted miért, nem érted hogy, egyszerűen csak érzed a hiányát, ha nincs melletted.
*Bele szerettél, és tudod, nélküle már kevés vagy.
Az a legjobb benne, hogy amikor a szemébe nézel és ő visszanéz a tiédbe, minden olyan furcsának tűnik, mert erősebbnek érzed magad és gyengébbnek is ugyanakkor. Izgatott vagy és ugyanakkor rémült is. Az az igazság, hogy nem tudod, mit érzel, csak azt, amivé válni akarsz. Ez olyan, mintha elérted volna az elérhetetlent, de még nem voltál felkészülve rá...

2012. február 11., szombat

*Barátok, akikre mindig számíthatsz, és történjék akármi, melletted állnak.

*Valójában még én sem tudom, mit akarok.
Ami engem boldoggá tenne, az lehet mást nem.
Fiú: Szabad?
Lány: Mit?
Fiú: Tök mindegy...csak
szabad? Igen vagy nem?
Lány: Hát...igen?
Fiú átöleli a lányt arcon puszilja és a fülébe súgja,hogy: SZERETLEK. A lány elpirul,mert már álmodott erről a jelenetről,de nem tudja,hogy ez valóság-e,mert eddig csak barátok voltak. A fiú elengedi a lányt,mélyen a szemében néz és látja,hogy a lány sír.Nem érti,hogy mi a baj és újra megöleli. Kis idő múlva megint elengedi és megkérdezi,hogy nem örült ennek az ölelésnek? A lány belenéz a fiú szemébe és mondja: de örültem neki csak már nagyon régóta vártam rá és nem tudtam eldönteni,hogy szeretsz-e vagy csak haverodnak tekintesz :$
Fiú: elsöpri a lányhaját a szeméből és megcsókolja. Van,hogy az álmok valóra válnak...
Fiú: Hiányzom, mi?
Lány: Nem.
Fiú: ?
Lány: Nem Te hiányzol, hanem aki voltál.

2012. február 10., péntek

‎- Nem kellett volna megint utánam jönnöd.
- De igen, mert nagyon szeretlek. Te vagy életem legjobb döntése csak valahogy elfelejtettem.

2012. február 4., szombat

A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!
„Ördög is voltam és gyönyörű angyal, ahogy jól esett éppen. Földre rogytam, szálltam az égen. Voltam hű és hűtlen. Bátor, bár néha féltem, de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem!”
Fura dolog ez a vonzódás... Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet... de közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel és utána már vele kelsz... életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből...