csak ülök itt, és nézek valaki szemébe, s te vagy az, ki elsőnek jutsz eszembe. rád gondolok mindig, nem tudlak feledni, hogy lehet valakit ennyire mélyen szeretni? nem tudok figyelni, mert te jársz a fejemben, de nem tudhatod, mi dúl most a lelkemben. mardosó fájdalom, melynek oka távolléted, te boldog vagy mással, s ezt nem értheted. nem szeretsz, nem érzed ezt a fájdalmat, mely engem napról napra egyre jobban hasogat. várom, hogy feledjelek, de nem tudlak, minden, mit mondtál, bennem él, s hallak.