Blogról.

A blogban *al van jelölve a saját szöveg, és sok kép van, amit én csináltam, én vagyok rajta.
Remélem tetszik =)

2011. október 24., hétfő

*Egy karkötő, amit egy hirtelen ötleted során nekem adtál. Mindig rajtam volt. Sima, egyszerű karkötő, de tőled kaptam, és számomra ez sokat jelent. Úgy éreztem, ha hordom az szerencsés veled kapcsolatban, és minden jobb. Hittem abban, hogy a veled lévő kapcsolatom, függésben áll ezzel a tárgyal. Felmerült bennem, hogy kabalámat leveszem, de féltem attól, hogy reagálsz, és eléd álltam azzal a kérdéssel, hogy ha leveszem, akkor te ugyanúgy fogsz-e nézni rám, és szeretni. Erre azt a választ kaptam, hogy ez hülye kérdés, persze, hogy ugyanolyan leszek számodra. Így volt bátorságom levenni a karkötőt, és félre tenni. Másnap délben, olyan üzenetet kaptam, hogy lehet hanyagolni kéne kettőnk kapcsolatát.  Gondolkodás nélkül, bánatosan, de magabiztosan a karkötőm felé vezetett az út. Vissza vettem magamra, és másodpercenként vártam, hogy hívj, vagy írj. Este telefonom csörgésére lettem figyelmes, és kérleltél, hogy bocsássak meg , és hogy felejtsem el örökre az elhamarkodott döntésedet. Találkozásunkkor nyakadba borultam, és füledbe súgtam, hogy sosem akarlak elveszíteni, és mindörökké szeretni foglak. Napok, hónapok, évek teltek el, hogy a karkötőmet nem vettem le, és te mellettem voltál. Szerettél, és én is szerettelek téged. Egy nap azonban össze vesztünk... sűrű viták folytak le köztünk. De ugyanúgy szerettelek. A karkötőmet elhagytam, és rá pár napra, téged is. Nem tudom hol, és azt sem h pontosan mikor veszítettem el. Csak annyit, hogy nélküled nem bírom. Eltűntél, soha többé nem láttalak, de emlékezetemben éltél. Nem tagadom, hiányzol. Azt sem vonom kétségbe, hogy nem szerettél, de valami megváltozott. Csupán csak egy tárgy, ami már nem volt rajtam, és csupán csak egy ember, aki már nem volt mellettem. Akármennyire is szerettem tiszta szívemből. Kaphattam új kabalát, ajándékot, és jobbat is, de olyan embert, mint te voltál soha többet. Éppen ezért próbáltam minden új tárgyamtól, előbb-utóbb megszabadulni. Mert az igazit, aki boldoggá tett, már megkaptam egyszer. Az én hibám, hogy a fontosabb dolgaimra az életben nem tudok vigyázni. De álmaimban még ma is visszatérsz, és a mai napig is kereslek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése