Most már nem vagy velem... Már nem mondod, hogy szeretsz, és hogy hiányzom. Nem fogod meg a kezem, és nem röhögünk együtt a hülyeségeinken... Nem hívsz már fel, és nem sétálgatunk kéz a kézben...
De nem fogok örökké a múlton keseregni... Elfelejtelek, és ha egyszer majd térden csúszva könyörögsz is, én rád nézek szépen, és mondom: Későő szívem, késő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése