*Hiányzik a jelenléted, érintésed, illatod,
De minden szóval már csak magamat biztatom.
Azzal, hogy visszajössz és van még esély,
És, hogy nem hiába volt a sok beszéd.
Mikor azt mondom szeretlek, azt úgy is gondolom,
Amit akarsz, lassan, de felfogom.
El kell fogadnom mindent, ami lesz,
Még ha eddig rajtam is múlt minden.
Nem győzöm mondani, újra, hogy sajnálom,
Nem vagyok tökéletes, hibáztam ezt belátom.
Te is szeretsz... jól tudom, és érzem,
De gondold át újra az egészet kérlek. 
Nem akarok felejteni, de nem is fogok
Melletted leszek mindig, ezt jól tudod.
A terveink, az álmaink, meglátod majd, úgy lesz minden,
A minden napok, mikor a másik tudata éltet.
A veszekedések, miközben ugyanúgy szeretsz,
Nem bírjuk sokáig, nekem melletted a helyem. ♥