Azt hittem te vagy minden, amit utálok, 

de rájöttem, hogy te vagy minden,

ami belőlem hiányzik.

‎"Sok mindent bánok az életben és sokszor gondolom azt, hogy talán egy másik utat kellett volna választanom, de most már ezen kell végig mennem..."

Egyszer rám írsz, egyszer nem. Egyszer lájkolsz valamim, egyszer nem. Egyszer szivecskézel utána smiley-t se tolsz, egyszer kábítasz, utána otthagysz jól.

Ha tudnád, hogy hány éjen át kívántam, hogy szeress újra még...

*Hiányzik már az új fejezet, amiben TE lennél a főszereplő.

*Minden napom egyre jobban telik Egyre boldogabb vagyok, és egyre jobban próbálom elhinni, hogy talán még van esélyem.

*Elég ha csak rám nézel, nekem már az is sokat jelent. 

*A legjobb barátnő, nem attól legjobb barátnő, hogy minden percét együtt tölti veled. 

Tudom, hogy te sem felejtesz el. Ha talán csak pár percre is, de fontosabb voltam neked, mint hittem volna ...

‎"Néha el kell futnod,ahhoz hogy lásd, ki az aki utánad futna."

*Bár élhetnék olyan életet, mikor minden szép és minden jó. Igaz az túl tökéletes lenne... és még lehet, hogy unalmas is. 

Az összes hazugságod közül, a "szeretlek" volt a kedvencem.

*Régebben, amikor még együtt voltunk, azt mondtad sose felejtselek el, és szeresselek örökre. Bele egyeztem. Ezek után még csodálkozol, hogy most is szeretlek? Én csak meg ígértem valamit. Egy dolog, hogy te már engem rég elfelejtettél,  ettől függetlenül én betartom a szavam.

*Belegondoltam mit veszítek, ha most hagylak elmenni. 

Ezért itt maradsz!

*Jó dolog, ha meg ismersz egy olyan új embert, akiben részben magadat látod... 

*Igaz barátnőd az, aki tud rólad mindent, és ha valami rosszat teszel, nem le tagad és hagyja, hogy egyedül tovább állj, hanem együtt érez veled, és segít mindenben, hogy neked a legjobb legyen. 

*Azt mondod, hogy a legjobb barátnőm vagy?!

Viselkedj is úgy! 

*Az ember mindig akkor jön rá, mennyire szereti a másikat, és mennyire fontos neki, mikor már elveszítette.

Miért nem tudjuk addig meg becsülni az embereket, ameddig még a mienk? 

Miért csak utána tudunk gondolkozni, és belátni, hogy tévedtünk, és hibásak vagyunk valamiben?

‎-De miért panaszkodsz? Miért nem örülsz inkább?
-Ugyan minek? Nem lehetek a jelene, nem lehetek a jövője...
-Akkor annak örülj, hogy a múltja vagy!

Rég éreztem ilyet. Jóformán nem is ismerem, de olyan érzékkel tudja megdobogtatni a szivem, mint ha évek óta mindent tudna rólam..

*Bele fáradtam, hogy

örökké rád várok,

de nem tehetek róla, 

hogy veled lenni álom.

Akármennyire is próbálok

nem lenni melletted,

annyira könnyen

rossz szavaid felejtem. 

A remény még él,

és mindig bízom abban,

hogy legalább,

gondolataimban ott maradsz.

*Egy karkötő, amit egy hirtelen ötleted során nekem adtál. Mindig rajtam volt. Sima, egyszerű karkötő, de tőled kaptam, és számomra ez sokat jelent. Úgy éreztem, ha hordom az szerencsés veled kapcsolatban, és minden jobb. Hittem abban, hogy a veled lévő kapcsolatom, függésben áll ezzel a tárgyal. Felmerült bennem, hogy kabalámat leveszem, de féltem attól, hogy reagálsz, és eléd álltam azzal a kérdéssel, hogy ha leveszem, akkor te ugyanúgy fogsz-e nézni rám, és szeretni. Erre azt a választ kaptam, hogy ez hülye kérdés, persze, hogy ugyanolyan leszek számodra. Így volt bátorságom levenni a karkötőt, és félre tenni. Másnap délben, olyan üzenetet kaptam, hogy lehet hanyagolni kéne kettőnk kapcsolatát.  Gondolkodás nélkül, bánatosan, de magabiztosan a karkötőm felé vezetett az út. Vissza vettem magamra, és másodpercenként vártam, hogy hívj, vagy írj. Este telefonom csörgésére lettem figyelmes, és kérleltél, hogy bocsássak meg , és hogy felejtsem el örökre az elhamarkodott döntésedet. Találkozásunkkor nyakadba borultam, és füledbe súgtam, hogy sosem akarlak elveszíteni, és mindörökké szeretni foglak. Napok, hónapok, évek teltek el, hogy a karkötőmet nem vettem le, és te mellettem voltál. Szerettél, és én is szerettelek téged. Egy nap azonban össze vesztünk... sűrű viták folytak le köztünk. De ugyanúgy szerettelek. A karkötőmet elhagytam, és rá pár napra, téged is. Nem tudom hol, és azt sem h pontosan mikor veszítettem el. Csak annyit, hogy nélküled nem bírom. Eltűntél, soha többé nem láttalak, de emlékezetemben éltél. Nem tagadom, hiányzol. Azt sem vonom kétségbe, hogy nem szerettél, de valami megváltozott. Csupán csak egy tárgy, ami már nem volt rajtam, és csupán csak egy ember, aki már nem volt mellettem. Akármennyire is szerettem tiszta szívemből. Kaphattam új kabalát, ajándékot, és jobbat is, de olyan embert, mint te voltál soha többet. Éppen ezért próbáltam minden új tárgyamtól, előbb-utóbb megszabadulni. Mert az igazit, aki boldoggá tett, már megkaptam egyszer. Az én hibám, hogy a fontosabb dolgaimra az életben nem tudok vigyázni. De álmaimban még ma is visszatérsz, és a mai napig is kereslek.

*Nem akarok úgy lefeküdni és elaludni este, hogy arra gondolok, mit veszítek, hogy nem vagy az enyém. És felkelni sem akarok úgy, hogy nem vagy mellettem.

*Bele halnál, ha legalább egyszer úgy viselkednél, hogy az mind kettőnknek jó legyen?!

Mindig ott lesz egy nálad szebb lány, de neked csak meg kell találnod azt a fiút akit ez nem érdekel.

*Sose kértem, hogy miattam változz meg. Egyszerűen csak jobban eltudnám viselni, ha néha másképp cselekednél.

*Ha arra gondolok :

-hogy ismerkedtünk meg, 

-hogy szóltál hozzám,

-hogy simogattál, 

-hogy érintettél meg,

-hogy azt mondtad szeretsz, 

-hogy ott voltál mellettem,

-hogy megtettél értem mindent

... az az ember, kimondhatatlanul hiányzik. Amilyen akkor voltál hozzám.

De aki utána lettél, amilyen most vagy, olyan ember nekem nem kell... Bármennyire is szeretlek, nem kell ilyen pasi.♥

*Az én döntésem...tudom. De úgyis ez lett volna a vége. Annyi különbséggel, hogy én mondtam ki. 

*Beismerem, hibás vagyok én is. Tettem is azért, hogy így végződjön. De esküszöm, nem szándékosan. Nem így terveztem. Egyszerűen csak nem tudok elviselni 1-2 dolgot.

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat, járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömeimet, tedd meg a lépéseket, amiket én megtettem, és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam, és mindegyik botlás után állj fel, és menj tovább úgy, ahogyan én is tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam. És akkor majd mondhatod, hogy ismersz.

Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.

"Nekem olyan pasi kell, aki nem csak a családi állapotomat hanem az egész életemet megváltoztatja.." 

*Fogsz te még szeretni,

Visszasírni engem, 

Eszedbe jutnak emlékek,

Mikor még megbíztam benned.

*És tényleg. Minden pasi ugyan olyan. Eleinte azt hiszed, és egyúttal reménykedsz is benne, hogy ő most tényleg más, nem olyan köcsög... De hetek sem kellenek, hogy rájöjj ez nem így van. 

Sajnos:(

Becsukhatod a szemed azok a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni, de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz.

Azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni.

A remény hal meg utoljára.

*1. Megpróbállak elfelejteni.
2. Megpróbálok elfelejteni mindent, amit veled kapcsolatos.
3. Megpróbálok erős lenni, és kívülről azt mutatni, hogy ami történt, cseppet sem visel meg.
4. Megpróbálok tovább lépni, és nem gondolni a múltra.


Jó tanács: ne hagyd, hogy ezt tegyem, hanem gyorsan gyere vissza, és soha többet ne hagyj el...*

*Csak ültünk egymás mellett, és arra gondoltam, mit veszítettem, hogy ő nem az enyém.

Én úgy gondolom, hogy valaki nem attól kemény fiú, hogy hány csajt bujtatott az ágyába, hanem attól, hogy vajon hány lány mondhatja el róla, hogy: " igenis,ő volt a legrendesebb velem".

Nem tudom, hol állok veled, és nem tudom mit gondolok, csak annyit tudok, hogy mindig rád gondolok, és mindig veled akarok lenni.

*Felejts el!

*Bár tudom, az élet nem mindig könnyű, 

Mégis arra kérlek, csak egy napot éljünk át gondok nélkül együtt.

Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akivel még soha nem találkoztál.

*Amikor eszembe jutott a hangja, semmi mást nem akartam, mint együtt lenni vele.

*Szedd össze magad végre, és döntsd el mit akarsz.

*Hátat fordítani az egésznek, nem éri meg.

 *Találni magad mellé olyan embert, aki elfogad, és úgy szeret, ahogy vagy, nem könnyű. Sőt. Kifejezetten nehéz. Persze ... lehet, hogy eleinte azt hiszed megtaláltad, de sajnos ez a gondolat sokszor téves. Ismeri minden hibádat, tudja, hogy nehéz eset vagy, és még így is szeret. Tudja, hogy gyakran elkövetsz, olyan dolgokat, amikre ő nem számít, de még így is csak azt veszi figyelembe, hogy mennyi fontos személy vagy számára. 

Nem várom, hogy rám találjon, mert tudom, nekem is keresnem kell. 

De hol?! Hogyan?! Mikor?! 

*Bízom benne, hogy most nem vagyok rossz helyen. Hogy ami most van, az majd szépen lassan jobban is ki alakul. Mert úgy érzem ennek most muszáj sikerülnie. Nincs olyan, hogy nem. Ebben az esetben nem fogadom el ezt a választ. 

♥♥♥♥♥♥

♥

♥

♥

*Félek attól, mi következik. Egyet megígérhetek. Most az egyszer tényleg próbálok jól kijönni a dolgokból.